hpebook

	*Az elsőt állcsúcsra (Maros András)*
	A buszmegállóban ácsorgok, elég régóta. Gondolom, megint lerobbant egy busz. Vezérmű-szakadás. Kerékkitörés. Ajtóletépődés. Múltkor nyitott ajtókkal robogtunk be a városba, nem működött a záró gomb.

	*TÓ VIZE (Maros András)*
	A Balaton-parti diszkó flekkenillatú teraszán egymáshoz dörgölőzve csoszogtak az emberek. A pultosok idegesen kapkodtak, és folyamatosan panaszkodtak ekkora tömeggel ritkán van doguk.

	*Dzsuliánó (Maros András)*
	Frissen mázolt korlát szegélyezte a bérház negyedik emeleti körfolyosóját. Ne nyuj hozá!!! Szárad!!! Irritáló festékszag úszott a levegőben. Ildi belebújt lúdtollal bélelt világoskék dzsekijébe, kezére húzta fekete kétujjas bőrkesztyűjét.

	*Brü-brü-brü (Maros András)*
	Az elsőkötetes író saját könyvével a farzsebében rohant keresztül a városon. A kiadó épületéhez érve nem hívott liftet. Kettesével szedte a lépcsőt, felszáguldott a negyedik emeletre. Lihegve berontott

	*Hajnali találkozás (Grecsó Krisztián)*
	Lajos bácsi vasárnap hajnalban akadt össze az ufóval. Pontosabban ufókkal, mert többen is voltak. Először csak hármat látott a kerti budi előtt, és egyet füstölő kamránál, de kisvártatva még átsétált kettő Manyikáék felől a bedőlt kerítésen.

	*És ez már az (Grecsó Krisztián)*
	Nincs rövid az ebéd előtt, a házigazda ostobán magyarázkodik, hogy nem kapott házi pálinkát, valami lőrét meg nem akart. Az asztalon nagy tál gulyás, azt mondják, bikából, a kosárban illatos fehér kenyér.

	*Barbárok (Grecsó Krisztián)*
	Néhány nappal húsvét előtt Gerla Edit látta Bernát Árpit a Margit-hídnál, a kettes villamos megállójában, egy köteg Fedél nélküllel a hóna alatt. A fiú valami örömhírről magyarázott, erő volt a hangjában és indulat.

	*Jó mosogatóvíz (Bächer Iván)*
	Örülni tudni kell. Nagyon sok ember van, sőt a legtöbb ember olyan, aki nem tud jól örülni. Nem annak örül, aminek örülni kéne, nem akkor örül, amikor lehet, tehát kell, elkésik az örömmel, visszafelé örül, más szóval bánkódik azon, hogy miért nem örült akkor, amikor még volt minek.

	*Orrfújás (Bächer Iván)*
	Ültem a vonaton, kényelmes BMX típusú, narancssárga, szembe-üléses kocsiban. Velem szemben magam korabeli asszony nézett ki az ablakon. Nemigen vetettem rá ügyet, nem voltam ismerkedős kedvemben, és fontos, határidőre bevégzendő olvasni valóm is akadt. Olvastam hát elmélyülten.

	*Simavizes fröccs (Bächer Iván)*
	Fölszálltam, és leültem egy még üres négyes ülésre. Nem sokáig örvendezhettem a tágasságnak, szuszogva, döcögve terebélyes, pocakos, szakállas úr közeledett. Már messziről fixírozta a velem szembeni üres helypárt. Odaérve rámhorkant: Szabad?

	*A parázsló (Bächer Iván)*
	Nyár van.Esténként a kertekben tüzek gyúlnak tehát, bográcsok lógnak be a tüzek fölé, parázson sül a hús, a kolbász, a mititei, a gomba, a tök, a miegymás. Parázs fölött De milyen parázs fölött? Ez a fő kérdés. Mert nagyon nem mindegy az. Sokféle a parázs ugyanis.

	*Szomszédok (Cserna Szabó András)*
	"Körömnyi pelyhekben hullott a hó, és Ákos gondolataiba merülve, kényelmesen sétált a Király utcán, kezében tömött nejlonszatyrok, mellei úgy hullámzottak, akár Galilea dombjai. Olykor utána fordultak a férfiak, de ezt már megszokta, sőt, büszke volt arra, hogy szőke parókája, beültetett keblei, bőr miniszoknyában feszülő formás popsija, harisnyába bújtatott, tökéletes combjai és negyvenhatos, citromsárga tusarkúja ilyen frenetikus hatást váltanak ki a hímnemű járókelőkből."

	*PUSZIBOLT (Cserna Szabó András)*
	"Harang Iván középiskolai történelemtanár pont egy éve, délelőtt 10.25-kor lőtte magát szájba főbérlője szobájában egy rendőrségi szolgálati pisztollyal. Negyed tizenegykor még megittunk egy hubertuszt a pultnál, boldog karácsonyt kívántunk egymásnak és Székelyerzsóknak"

	*A MEDVEFELETTI MEDVE ESETE A MALACPECSENYÉVEL (Cserna Szabó András)*
	"A Micimackó egy napon arra ébredt, hogy semmi dolga nem akadt. Nem volt kedve felkelni. Künn, a Százholdas Pagonyban tombolt a hóvihar, akár egy orosz szocialista forradalom. Aztán medvénk megunta a forgolódást, és mégiscsak kimászott az ágyból. A gramofonra kedvenc Halász Judit lemezét tette fel, majd a kamrába indult mézért. A csuprot az asztalra helyezte, leült, mancsát belemártotta az édes matériába. Szájához emelte balját, s egyetlen hatalmas nyelvcsapással nyalta le a nyúlós nyalánkságot."

	*VALAMI A HAGYMÁS VÉRROL (Cserna Szabó András)*
	"S. Konrád (52) kulcsmásoló és felesége, S. Klári (47) kozmetikus május 7-én vásárolni indult a Fehérvári úti Fincsi Áruházba. S. Konrád nem kedvelte feleségét, így aztán vásárolni se szeretett vele - mondta el lapunknak T. Vendel (55) szomszéd, majd hozzátette: kocsmai beszélgetéseikből kiderült, S. Konrádot rövid pórázon tartotta neje."

	*EMBERDZSEM (Cserna Szabó András)*
	"A lágy, tavaszi napsütésben fürdő Király utcán a fuvallat finoman fésülte a szemetet, odafent, a friss égen két, kis híján összeolvadó habfelhőt kergetett a szél, arrébb, kissé lemaradva egy harmadik pamacs vitorlázott, lustán, mintha felmentést kapott volna a fizikai törvények alól."

	*A kitagadott (Ballai László)*
	"Ivanhoe, a kitagadott lovag, az szeretnék lenni. Sokszor álmodom, hogy késő éjjel, amikor nekem már aludni kell, az erdőben lovagolok, hogy mielőbb a várba érhessek, és kiszabadítsam a szép Rebekát, a turbános zsidólányt, akibe még János herceg is szerelmes. Mert a gaz templomos fogva tartja, és mindenre elszánt szaracén rabszolgáival őrizteti. De ha engem meglátna templomos, megijedne, azt hiszem. Meg az emberei is, hiába vannak túlerőben. Mindenki megijedne, amikor meglátna és elszaladna. Rambo, Terminátor, Godzilla, még Apu is."

	*Ambaradan (Garaczi László)*
	Garaczi László európai hírű író. Hogy miért, azt aligha kell magyarázni a magyar irodalmat kedvelő olvasónak. Kikerülhetetlenek különös, egyéni hangú írásai. Ambaradan című könnyed, szatirikus könyvében magunkkal nézhetünk szembe: "A bajok azzal kezdődnek, hogy elmész otthonról, mondja Pascal, a társaság mocsár a zseninek, mondja Németh László. A probléma most megoldódott: nem mész el otthonról; nem mész el, mert minden megvan, mint egy istennek. Egy felmérés szerint az emberiség legnagyobb találmánya a kerék és a lőpor után az internet. Egész nap a virtuális sztrádán száguldok, csillog a szemem az eufóriától, hogy ebben a csodálatos korban élhetek. Kicsit persze kijózanító, hogy a katonák akkor passzolták le a kütyüt, mikor a kommunizmus összerogyott, mint a vizes bugyogó, és állítólag akkor is csak azért, mert az újabb, titkos fejlesztések viszonylatában az internet elavult ócskasággá vált, a NASA-, CIA- és egyéb specialisták ezerrel előbb tartanak, mintegy a jövőben röpködnek, onnan néznek vissza rám, az idiótára, aki internetezik, vagyis a lukas zoknijával beszélget." - mondja például a "Szélhámosok e-mailjenek!" című írásában.

	*Történetek mézbe, bürökbe mártva (Lackfi János)*
	Lackfi János József Attila-díjas költő, műfordító 1971-ben született Budapesten. Öt verses- és tizenhárom műfordításkötete jelent meg, emellett folyóiratokban számos novellát is publikált. 2002-ben jelent meg Két csavart szaltó címmel két kisregénye. "De a lakásban egyre több minden utalt a gyászra. András egyik nap két hatalmas, fekete bögrével tért haza, a szupermarketben vette őket, mert a régi, csorba, ezeréves kerámia-csupraink eltörtek. Ettől fogva az összecserélhető, fekete bögrék valamelyikével kezünkben jártunk a lakásban. A nagy fekete foltok hol ide, hol oda telepedtek a lakásban, megültek a polc szélén, a számítógép mellett, a konyhaasztal szélén, ott gubbasztottak a mosógép tetején vagy borulékony helyzetben, féloldalasan, az ágytakarón. Olykor, mire a tea kész lett, eltűnt mindkettő, alig tudtunk a nyomukra akadni, máskor pedig mintha több is lett volna belőlük, szinte minden helyiségbe jutott egy. Kerülgettük egymást ezekkel a porcelán-félgömbökkel, melyek ellenállhatatlanul vonzották a kezünket. S amelyek nélkül, tudomásul kellett vennünk, nem létezhetünk. Egyéb poharainkban percek alatt kihűlt a folyadék, s mivel nagyobb űrtartalomhoz szoktunk, amúgy is két kortyra kihörpintettük tartalmukat." - írja NEM ÖSSZEREZZENNI című novellájában

	*Bagatell (Barnás Ferenc)*
	Barnás Ferenc az egyik legkülönösebb hangú magyar író. Írásaiban nem csak a tehetség lenyűgöző, hanem a mesélő hatalmas tudása is. 1959-ben született Debrecenben. Volt fizikai munkás, egyetemista (Debrecen, Budapest, München), irodalmat, esztétikát, zene-filózófiát tanított és tanít művészeti szakközépiskolákban és az ELTE-n. A doktori disszertációját Hermann Hessérol írta. 1997-ben jelent meg első regénye: Az élősködő (Kalligram). 2ooo-ben a második: Bagatell (Kalligram). Erre már az irodalmi közvélemény is fölfigyelt: 2oo1-ben Márai Sándor-díjat kapott.

	*Felkészülés kedvenc mondatomra (Poós Zoltán)*
	"Ha az kell, hogy utáljalak, hát meglesz. Ha az kell, hogy kedveljelek, talán az is meglesz. Rajtad múlik. Bemutatkozom: Zsófiának hívnak. Nászajándéknak szánom ezt a félig fiktív, naplószerű könyvet, mely nem rólam szól majd. Még csak nem is feltétlen rólunk. Ezek a szövegek rólad szólnak." - Így kezdődik Poós Zoltán Felkészülés kedvenc mondatomra című könyve. És - például - idáig jut: "Ha a jövő a lehetséges dolgok végtelen sorából áll, akkor a múltad is végtelen lehetséges sorrendet tartalmaz. Lesznek dolgok, amiket előkelőbb helyre rakunk, másokat pedig hátrébb. Vagy éppen összemosunk történeteket." A szerző a fiatalabbnak mondható írónemzedék egyik legtehetségesebb tagja.

	*Képlapok a barlangszájból (Podmaniczky Szilárd)*
	A Képlapok a barlangszájból 1999-ben jelent meg először. Mindjárt az év könyve lett. A műfaji megjelölés: minimál prózák. Tulajdonképpen félbekezdésnyi novellák gyűjteménye. Nem véletlen, hogy a szerző végzettsége szerint matematikus és fizikus. Önéletrajzában azt írja, hogy gyerekkori álma a csillagászat volt, most meg már a kozmológia. Podmaniczky Szilárd ebben a könyvben szorgos tudóként közeli és távoli jelenségeket írt le. És - talán akaratától függetlenül - ez a sokaság összeállt. Valami mássá.

	*Minden jóra fordul (Norman Károly)*
	Norman Károly új kötetében 1987-től írott kisprózai írásaiból gyűjtött - ezek közül több megérdemelt feltűnést keltett első megjelenésekor, pl. az Élet és Irodalom hasábjain, mások valamiért kéziratban maradtak. Annakidején volt szerencsém a szerzőt az ÉS olvasóinak bemutatni, s véleményem azóta sem változott, sőt azóta írott művei meggyőztek arról, hogy egykor jól döntöttem: Norman Károly egészen eredeti, kiváló nyelvi képességekkel és ironikus-látomásos hajlammal megáldott író, akinek időközben megjelent regénye (egyébiránt díjnyertes mű) ugyan nem keltette föl a hivatásos kritikusok figyelmét, de ez a kritikára jellemző, és nem a szerző művészetére. Spiró György

	*Detonáta (Solymosi Bálint)*
	Könnyű volna rászedni az éppen olvasót, ha már eddig a mondatig jutott. Még azt sem állítom, hogy fű-fát kellene ígérni -csak egyszerűen kinyilvánítani a cáfolhatatlant: Solymosi Bálint könyvében aztán tényleg minden megvan, amiért könyveket szoktunk venni aluljáróban. Az összes regényes esemény. Szerelem, halál, meg amit e kettő közé szoríthat a Jóisten egyáltalán. Az egész készletet bepakolta dobozba. És mégsem a kirámolható dolgainkért érdemes birtokolni. Nem azért, amit olvasás után a saját szavaimmal is el tudok mesélni belőle. Hanem azért, amihez éppen erre a magánszemélyre, éppen az ő szavaira, kopírozhatatlan készenlétre van szükség. Éppen az elmesélhetetlen, egyszeri valóságra. A Solymosi-szöveg - pokolira lassított robbanás. Ki látott már házat fölrobbanni? Terv és anyag néhány méterrel a talaj szintje fölé emelkedik, hogy minden erő ellenére megtartsa eredeti rendjét, mielőtt végleg megsemmisülne. A Detonáta szavai sugárzó tárgyak - ezt a pillanatot állítják bele a leírás örökkévalóságába. Bár a semmi árnyéka vetül az egészre, minden megvan még. Igaz, egy egész élet hitele kell, hogy a végső kudarcnak méltó fedezete legyen. - írja Németh Gábor a könyvről.

Szövetek (Kiss Ottó)

Kiss Ottó 1963-ban született, jelenleg a Bárka című folyóirat szerkesztője. Írt verses- és gyerekkönyveket; első prózakötete, a Szövetek 1999-ben jelent meg a JAK-füzetek sorozatban. Csillagszedő Márió címmel 2002 karácsonyára a Móránál gyerekkönyve, Angyal és Tsa címmel a Palatinusnál novelláskötete jelenik meg.

,,Van egy szőttes, melynek mintái szerkesztett összefogottságban kanyarognak és vezetik az olvasót, aki ráhagyatkozhat a Kiss Ottói-i irányokra, ugyanakkor el is térhet tőlük. A könyv ugyanis kompozíciós sajátosságainál fogva többféle olvasatot is megenged, ugyanúgy teszi lehetővé az önkényes "lapozgatást", vagyis a novellaszerű befogadást, mint a lineáris, a szövegeket egymásutániságukban követő megértést. Kiss Ottó megtalálta azt az arányt, melynek írói birtokában a realista elemeket mitologizálja, és a mitologikus elemeket tölti fel realista erővel, így teremtvén meg az egyszerre zárt és nyitott mű archaikus és posztmodern egységét.´´ (Jánossy Lajos)

,,Kiss Ottó kötete színvonalas, izgalmas, jól kidolgozott, ügyesen megszerkesztett - ha nem félnék a nagy szavaktól, talán azt is mondanám: remek - első kötet. Az eddigi publikációknál többet mutat a szerző tehetségéből, mert nemcsak arra enged következtetni, hogy jó helyzet- és jellemképeket tud adni, jó hangulatfestő, alapos megfigyelő, ám egyben finom stiliszta (szóval vaskos élet van a mondatai mögött, mondataiban pedig nyelvi emelkedettség), hanem azt is megmutatja ez a kötet, amit az egyes írások nem: Kiss Ottó szerkeszteni és nagyobb összefüggő fikciós teret teremteni is tud.´´ (Károlyi Csaba)

Kőrösi Csoma Sándor (Müllner András)

Müllner András ezt írja különös és rendkívül érdekes "történelmi" regényéről: "Hogy miért éppen Kőrösi Csoma, arra azt tudom mondani: ellenállhatatlanul vonzott az, amit vele kapcsolatban csak eltévedésnek neveznek. Elindul, hogy megkeresse a magyarok "bölcsőjét", aztán "eltéved", és bár eredeti terve kudarcba fullad, mellékesen lefordít egy nyelvet (egy kultúrát, egy hagyományt) egy másikra - a tibetit az angolra. A regényben ennek a fatális tévedésnek a jegyében próbáltam eljárni: bár szereplőim egytől egyig valóságos alakok (annyiban, amennyiben olvastam róluk, ideértve Cen Raptent is, aki akaratán kívül lett többszörös gyilkos), de történeteik kifordulnak eredeti medrükből, és furcsa, nem várt fordulatokat vesznek. Ebből az eltévedéses-eltévelyítéses koncepcióból kifolyólag szívesen tematizáltam a regényben olyan cselekvéseket, melyek különösképpen ki vannak szolgáltatva a (mondjuk így) elferdülésnek. Ilyen mindenféle nyelvi munka, a fordítás, az értelmezés, a történelem kutatása, az eredet kutatása, a legkülönfélébb etimológiák; de ilyen a kém tevékenysége is, aki pórul jár, mikor egy titkot akar felfedni; és ilyen az is, ha valakit nagyon szeretünk, de ő nincs már itt, és mi mégis keressük az igazi arcát. Helyette azonban csak neveket találunk, puszta neveket markolunk, sok-sok nevet: Kőrösi, Sándor, Körösi, Carosi, Szkander bég, Mr. Csoma, és így tovább."